Kétesély

„Itt nem egy ifjú, vérbő fasiszta forradalom zajlik, hanem egy tizenöt éve regnáló, meglehetősen lelakott állampárt fordul át éppen demenciába. Ráadásul egy autoriter rezsim üzemeltetése igen komoly erőforrásokat igényel, amit eddig – paradox – de az EU biztosított, azonban 2020-tól ez a forrás elapadt, vele együtt pedig leállt a gazdasági növekedés, kiéhezőben a rák. (…)

A »szuverenitásvédelem« perverz eszméje pontosan annak a jele, hogy az állampárt immáron nyíltan elveti a pártpluralizmust, mélységesen antidemokratikus, egypárti uralomra törekszik és ha Orbánnak megnyílik erre a történelmi lehetősége, úgy megpróbálja kiépíteni azt. Vagy valami utódja. Nem árt elfelejteni: könnyen lehet, hogy nem Orbán lesz az igazi baj, hanem az aki egyszer utána jön. Ahogy Szlovákiában Meciart is idővel egy Fico követte, úgy egy napon Orbánnak is lehet majd utódja, aki immáron készre kapja a diktatúra eszmei hátterét és részben intézményrendszerét és az EU perifériájára került Magyarországon befejezi azt, amit a nagy előd elkezdett, a demokrácia lerombolását.

A szolgát túléli az uradalom, úgy talán Lánczi úr is méltó feledésbe kerül, azonban a műve élni fog. Amennyiben a keleti uralom végül visszalopakodik az országba – ahogy Orbán 2008-ban mondta – úgy államközpontú, ennél is keletiesebb rezsim épülhet ki a romokon. Ha viszont Európa felemelkedik és az új, erősebb EU-nak Magyarország is szerves része lesz, úgy van esély rá, hogy az egészet elfeledjük, mint egy rossz álmot.”

Nyitókép: Képernyőmentés